A jelenlegi időszakban nagyon nehéz az időseknek is. Én látom a nagyszüleimen, hogy mennyit szenvednek attól, hogy nagyon keveset tudjuk velük tartani a kapcsolatot. Persze minden nap beszélünk velük telefonon és igyekszünk sokat video chatelni is velük, de ez persze nem ugyanaz mintha minden nap találkozna velük az ember. Nagyon megszenvedik ezt az időszakot, de mivel mi dolgozunk és a gyerekek is azért járnak közösségbe, úgy gondoljuk, hogy így a legbiztonságosabb, hogy ha nem találkozunk velük. Semmi féle képpen sem szeretnénk őket még véletlen sem megfertőzni. Így aztán, már közel egy éve, ahogy kirobbant ez az egész vírusos dolog, elkezdték magukat belevetni a kert rendezésébe és szépítésébe.
Ez mondjuk nagy feladatot is ad nekik, hiszen hatalmas kertjük van. Nem is értem, hogy közel hetven évesen hogy tudnak egy ekkora területet megművelni. Mikor nagymamámat kérdezem mindig azt mondja, hogy szépen lassan és fokozatosan, na és persze, hogy mi mást csinálnának, hiszen unatkoznak nagyon. Persze én ezt megértem, ettől függetlenül viszont aggódom is, mert azt sem szeretném, hogy a fizikailag nagy terheléstől bajuk legyen.
Ezért ki is ötlöttünk egy ajándékot a családdal és nagypapám barátaival, hiszen nemsokára szülinapja lesz, és úgy döntöttünk, hogy egy nagy ajándékot fogunk neki venni egy kertitraktor személyében. Ezzel már ugyanis sokkal könnyebben és gyorsabban meg fogják tudni oldani a kertművelést. Hosszú és széles is a telek ugyanis és rengeteg gyümölcsfa, szőlő, málna és egyéb finomságok vannak nekik telepítve benne, amik között a terület művelését eddig mindig saját kézzel és önerővel csinálták. Most pedig már meg tudjuk nekik könnyíteni ennek a kis traktor használatának a segítségével. Nagypapám biztosan mérges lesz mindenkire, mert nem szeret ekkora összegű ajándékokat kapni, még akkor is, ha egyben, mindenkitől közösen kapja az ajándékot, de biztos vagyok benne, hogy az első használat után már csak az öröm fog megmaradni és mindenfajta sértettség tova lendül.